Vörös foltok a körte levelek kezelésén, Növényvédelem

Vkontakte A körte Magyarországon nem tartozik a legfontosabb gyümölcsfajok közé, de termése lehetővé teszi a gyümölcsválaszték bővítését a nyári és a téli időszakban egyaránt. Kártevői közül az almamoly, a körtemoly, a poloskaszagú darázs és a körte-levélbolhák a legveszélyesebbek. A kártevők ellen az érési időszakra való tekintettel általában augusztus első harmadáig áll módunkban kémiai védelmet nyújtani.

A pajzstetvek egyedsűrűségét a tenyészidőben alkalmazható készítményekkel a megengedett legtöbb permetezés mellett is csak ritkán lehet káros szint alá szorítani. A korán érő őszi körtefajták miatt a nyári nemzedékű lárvák megtelepedését augusztus közepéig akadályozhatjuk meg.

Ezért nagyon fontosak a tél végi lemosó kezelések. A fehérbimbós állapotban végzett kezelés a körte-levélbolhák ellen hatékony, mert az áttelelt nemzedék nőstényei ez idő tájt már befejezik a peterakást. A körtedarázs lárvái szintén ebben az időpontban érzékenyek a permetszerekre, mielőtt behatolnának a gyümölcsbe.

A felszívódó készítmények hatása a hajtáshervasztó darázs növénybe fúródó lárvái ellen érvényesül a legjobban. Rajzásuk és peterakásuk idejét figyelembe véve, május közepétől az almamoly, június közepétől a körtemoly ellen szükséges védekezni. Szipókás rovarok Az ide tartozó, növényi nedveket szívogató, szipókás szájszervű kártevők közül a pajzstetvek a legveszélyesebbek.

A fajok vörös foltok a körte levelek kezelésén többségének hátát néhány milliméter nagyságú, hosszúkás vagy gömbölyded kemény pajzs fedi, innen ered az elnevezésük is. A pajzs alatt nem tudnak mozogni és életüknek csak bizonyos szakaszában választják ki. A nőstény pajzsok alól tömegesen rajzanak ki a fiatal lárvák.

Egyes fajok pajzs nélküliek, ennél fogva helyváltoztatásra mindig képesek. Másoknál csak a tojásból kelő egyedek vándorolnak a leveleken.

Nőstényeiknek nem nő szárnyuk, a leveleken letelepednek, lábaikat elvesztik, életük végéig mozgásképtelenek maradnak és szipókájukat a növénybe mélyesztve vörös foltok a körte levelek kezelésén fel táplálékukat. A szárnyas hímeknek viszont nincs szájszervük, nem táplálkoznak, néhány napig tartó életük alatt csak a nőstények megtermékenyítésével foglalkoznak.

A pajzstetvek egy része csak bizonyos növénycsaládnál okoz károkat, mások tápnövény köre viszont igen széles. A sárga körtepajzstetű Quadraspidiotus pyri és a piros körtepajzstetű Epidiaspis leperei a körtére specializálódott. A szürkés pajzsok alatt lévő állatok színe sárga, illetve piros.

Ezek a szőlőperonoszpóra ellen kiváló hatásúak, jelentős a szerepük a fürt védelmében.

Mindkettőnek egy nemzedéke fejlődik évente. Tavasszal a körte rézérzékenységére való tekintettel még a rügyfakadás előtt végezzük el a lemosó kezeléseket Vektafid A, Nevikén Extra. Ezzel elejét vehetjük a nyári fertőzések vörös foltok a körte levelek kezelésén. A szipókás rovarok másik csoportját a poloskák alkotják. A hátulsó szárny mindig hártyás.

A körte fő betegségei

Egyes fajoknál a rovarevő állatok elriasztására szolgáló bűzmirigyek fejlődtek ki. Körtén a körte csipkéspoloska Stephanitis pyri károsít. Szívogatása során a levelek fonákján levetett lárvabőröket és fekete ürülékcseppeket láthatunk. A sűrűn egymás mellett elhelyezkedő szívásnyomok szabálytalan folttá olvadnak össze. Később a beteg levelek sárgulnak, majd lehullnak.

Monília-gyümölcstünet fotó: Kálmán Anna Léda Körterozsda A Gymnosporangium sabinae egy heteroecikus, gazdaváltós gomba.

A hosszú, lapított testű, 3 milliméter nagyságú kifejlett poloska felülnézetben sárgás, alulról fekete színű. Nyakpajzsa és szárnya a barna erezettől csipkés mintázatúnak látszik. A kéreg alatt áttelelt kifejlett rovar tavasszal a levél fonákjára, a levéllemez alá helyezi tojásait.

Krém kenőcs pikkelysömör kezelésére kikelő lárvák csoportosan szívogatnak a leveleken. Két nemzedék fejlődik évente.

A körte kártevői

A Nevikén Extra készítménnyel rügypattanás idején a telelőhelyről előjövő kifejlett vörös foltok a körte levelek kezelésén jó hatásfokkal pusztíthatjuk.

A téli fatisztogatás során a kéreg alatt megbúvó poloskák kaparóvassal és drótkefével is eltávolíthatók. A különböző levélbolha fajok szintén szipókás állatok. A hátsó, ugrásra módosult lábaik és szárnyaik segítségével gyors helyváltoztatásra képes milliméter nagyságú rovarok testét gyakran viasz-szerű váladék fedi. Tojásból kelő, lapított testű, rövid lábú lárvái viszont nehézkes mozgásúak.

Az imágók és lárvák által szívogatott levelek görbülnek, növekedésük vontatott, a hajtások visszamaradnak a fejlődésben, a fiatal gyümölcsök deformálódnak a szívás helyén. A lárvák mézharmatot bocsátanak ki, ettől a levelek, gyümölcsök kezdetben fénylően csillognak, rajtuk megtelepszik a korompenész, így az erősen fertőzött fák már vörös foltok a körte levelek kezelésén feketének látszanak. A körte-levélbolhák 2, milliméter nagyságú kifejlett alakjai a lehullott leveleken telelnek át, majd tavasszal a fakadó rügyekre másznak.

Tojásaikat a vesszőkre, rügyekre, később a fiatal levelekre, virágokra rakják. Vörös foltok a körte levelek kezelésén a vörös viszkető foltok a karon idején kelnek ki az első lárvák. A körtére főleg az évi generációt is létrehozó füstös-szárnyú körte-levélbolha Psylla pyri és a közönséges körte-levélbolha Psylla pyricola veszélyes, de ritkán az egy nemzedékes nagy körte-levélbolha Psylla pyrisuga is előfordul.

A vírusbetegséget is terjesztő levélbolhák szívásukkal károsítják a körtefa leveleit, virágait, hajtásait. A lárváik által termelt szívós, ragadós, rétegben lerakott ürüléktömeget csak lemosással, kaparással lehet eltávolítani az ágakról. Ősszel a kifejlett rovarok vonulnak telelni és tavasszal rakják le petéiket a hajtásokra, rügyekre, levelekre.

Körte-levélbolha lárvái A védekezésnél sokat számít a kártevő telelési helyéül választott lehullott lomb megsemmisítése. Az áttelelő egyedeket a tél végén, tojásaikat viszont rügyfakadáskor lehet elpusztítani a Nevikén Extra és a Vektafid S készítményekkel. Kombinációban kéntartalmú szereket Thiovit Jet is be lehet vetni ellenük.

Hártyásszárnyúak Az ide tartozó hangyák, méhek, poszméhek, darazsak hasznos és kártékony állatoknak két pár hártyás állományú, ritkán erezett szárnya van. A körtét károsító darázs fajok nőstényei tojókészülékeik segítségével helyezik el tojásaikat a növényekre vagy azok belsejébe.

Szájszerveik szívásra nem, csak rágásra alkalmasak. Mindig a lárvák okozzák a kártételt. A pókhálós körtedarázs Neurotoma saltuum barnás szövedék alatt hámozgató, karéjozó, narancssárga, fekete fejű hernyói milliméteresek.

Az üveges-szárnyú darázs milliméter hosszú, fekete színű, potroha sárga foltos. Tavasszal bábozódnak, május-júniusban rajzanak az imágók. A levelek fonákjára csomókban lerakott sárga tojásokból kikelő lárvák csoportosan károsítanak. A szövedék eltávolításával, elégetésével elpusztíthatjuk a hernyókat.

A hajtáshervasztó darázs Janus compressus fő tápnövénye a körte. A kifejlett darázs milliméter nagyságú, potroha vöröses, a fej, tor és a csápok feketék.

Hírek, cikkek

A hím szárnyai tiszták, a hímnél nagyobb testű nőstényé viszont barnán füstösek. Tojása bab alakú, fénytelen, milliméteres lárvája lábatlan, sárgásfehér. Jellegzetes kárképe a hajtások hirtelen pusztulása, feketedése. Május elején a hajtásvégek fonnyadni kezdenek, kampósan meghajlanak, majd elszáradnak. A hervadt és az élő rész határán spirálvonal mentén elhelyezkedő kis szúrásnyom jelzi a tojásrakás helyeit.

A kikelő lárva a hajtásban lefelé haladva ürülékkel kitöltött járatot rág, ahol a fejlődés befejezése után bábkamrában pihen tavaszig. A védekezésnél a beteg részeket a hajtásban lévő hernyóval együtt vágjuk le. Ez a módszer a vegyszeres kezelésnél sokkal eredményesebb, mert az elhúzódó rajzás miatt a permetszerek nehezen érik el a kártevőt.

A poloskaszagú körtedarázs Hoplocampa brevis tápnövénye a termesztett és a vadkörte. Nősténye 4,5 milliméteres, sárgásbarna, torhátán x alakú rajzolattal. A báb kezdetben zöldes-fehér, később barnás. A nőstények rajzása és tojásrakása a körtevirágzással esik egybe. A darazsak a csészecimpa tövéhez rakják tojásaikat. A kikelő lárvák a porzószálak és a bibe összerágása után egyenest a gyümölcskezdeménybe hatolnak.

A mogyoró nagyságú körték oldalán vagy a csészecimpák alatt a lárvák készítette befurakodási nyílásokat és ebből kihulló rozsdaszínű vagy barnás rágcsálékürüléket látunk.

körtefa betegsége

Ugyanilyen poloskaszagú anyaggal telített a kis körték belseje is. A fertőzött, kiodvasított gyümölcsök tömegesen hullnak le a fáról. A fennmaradt körték később féloldalasak lesznek. A lárva a teljes kifejlődésig több körtét is megfertőzhet, majd a talaj felszíni rétegében, maga köré szőtt gubóban tavasszal bebábozódik és imágóvá alakul.

Száraz tavaszon, erős felmelegedés után a szinte egyszerre virágzó fákon jelentős a kártétel. Ebben az esetben van csak szükség kémiai védekezésre, egyébként a fertőzött gyümölcsök összeszedésével mérsékelhetjük a következő vörös foltok a körte levelek kezelésén kártételt. Tavasszal pedig a talaj felső rétegének rotálásával elpusztíthatjuk a bábokat.

Poloskaszagú körtedarázs kártétele Bogarak A parányitól a több centiméteres méretűig terjedő bogaraknak rágó szájszerveik vannak. Az elülső szárnyak többnyire erősen kitinesek, a hátulsó hártyás szárnyak egyes fajoknál hiányozhatnak. Van közöttük ragadozó, de általában növényevők. Alma- és körtefákon tavasszal gyakran letört hajtásokat, összesodort, vagy karéjozott leveleket, fonnyadó gyümölcsöket, rágott rügyeket, bimbókat, virágokat látunk.

Növényvédelem | Digitális Tankönyvtár

A kárképet az ormányosbogarakhoz tartozó eszelények, a rügyfúró ormányos és a különböző levélbarkó fajok okozzák. Az eszelények közül három faj károsít a körtén.

Imágóik ragyogó fémfényűek, 2,5 milliméter nagyságúak. Lárváik kukac kifejlett állapotban milliméter hosszúak, lábatlanok, enyhén szőrösek, csont-fehérek. Egy nemzedékesek, a talajban bábozódnak és ott is telelnek. Kártételük az érési táplálkozással és az ivadékgondozással függ össze. A nőstényeknek ugyanis a tojásrakás előtt táplálékra van szükségük.

Ilyenkor rágják a rügyeket, virágokat, gyümölcsöket, leveleket. Az ivadékgondozás során okozott kár abban nyilvánul meg, hogy a lárvák csak a fonnyadó növényi részekkel tudnak táplálkozni. A körteeszelény Rhynchites giganteus a kis körte kocsányát rágja, csíkokban hámozza a zöld dió nagyságú termés héját, majd az elfonnyadt körtébe helyezi el tojásait.

A tavaszi károsítás a virágrügyeken tűszúrásnyi lyuk formájában mutatkozik meg. A lárvák táplálkozása során a gyümölcs belsejét rágcsálék és ürülék tölti ki. A termés megfertőzésekor a tojással megrakott gyümölcsök megbarnulnak, ráncosodnak, mumifikálódnak, végül monília gombával fertőződnek és lehullnak.

A megrágott, lárvát nem tartalmazó gyümölcsök a fán maradnak, de féloldalasan fejlődnek. A hajtástörő eszelény Rhynchytes coeruleus nősténye érési táplálkozása során rügyeket, virágokat tesz tönkre.