Miért sírva vörös foltok borítják az arcodat,

Nincs más hely, ez a jó — nincs más hely, mi neked jó. Miért nem jön — amikor, miért nem fáj — ami volt, téged hív — tovaszáll, úgy élj még, ki sose árt.

Nincsen hely, mi kiadó, Ha álmod jó, az a jó. Országod a takaród.

A fehér folt Délnyugat-Afrika egyik angol gyarmata és a Niger vidéke között terült el.

Addig szól feladatom, De nincsen már: a határ, mely elválaszt — ki hazavár. Angyalok, ördögök ülnek a ködben, árnyak szállnak a sivatagon át.

Jönnek, jönnek a fémszívű harcosok, sohase volt, ilyen karnevál.

Az aranyszegésű bíbor oszlopok pompás nyugalommal emelték a lépcsők cifra terhét; az óriás homlokfalat áttörő üvegfestéses ablakok az ezeregyéjszaka bűbájával ontották reám a piros, kék, sárga, zöld, lila színek szivárványzáporát. A freskók meztelen nereidákkal izgatták beteges fantáziámat; az egyik nőalak mintha felém nyujtaná kövérecske karjait s néma hangon kiáltaná rám a szerelem ingerletes igéit. A fűtött levegő tántorogva fodorúl, kúszik föl a mélységből, egészen a harmadik emeletig; a lépcsők piros szőnyege kéjes lomhasággal nyujtózkodik át az egyre emelkedő márványlapokon. Lentről álmos zongoraszó halvány ütemei szűrődnek ide hozzám; olyan különös hangok ezek: mintha egy elzárt királyleány sírná panaszait rabló szörnyetegek fekete várában. Néha távoli kacagás csendűl át a messze folyosókon; hím- és nőkacagás; érzem, hogy kergeti egymást a levegőben.

Vérbe borulnak a tejfehér maszkok, sziréna adja az utca zaját. Barikád épül a falak kövéből, óh Uram, Istenem!

Pilinszky János összes versei

Fekszik a porban a templomok tornya, sikít az asszony, lobban a láng. Várni, csak várni egy égi parancsra, üstökös csillagok ideje jár. Hullik az égből az ördögi manna, mögötted lovagol a bíbor halál.

Olajban úszik a kormorán is, óh Uram, Istenem!

Holnap reggel el kell mennem, holnap este ne várj rám. Messze földre visznek engem, holnap este ne várj rám.

Dalszövegek

Hé Uram! Légy kegyes hozzám!

Mondd micsoda világ. Nincs olyan út, ami hazatalál.

Sose félj, ha nincs meg a szó, ami már kimondható. Ami még, nem az enyém, nem enyém, nem a tiéd.

Nem a tiéd, az a vágy, ami már, szívedre szállt, s nincs még, ki átölel, megbocsát, ha vétkezel. Légy úgy, csak te legyél, te legyél, csak az enyém. Te legyél, a remény.

• Viszkető vörös foltok a karok redőin
• Dalszövegek – Kormorán
• TÓTH ÁRPÁD ÖSSZES VERSE
• Gyógyszerek pikkelysömör kezelésére anti
• Most ez a nagy, idegen, Virágtalan város.